Hazatértünk Toszkánából
Megint elkövettem azt a hibát, hogy a nyaralás során eszembe jutó sok érdekesnek tűnő marhaságokat nem írtam le, így aztán a blog is szegényebb lesz néhány gondolattal.
Először is néhány jótanács, általánosságban. Ha egy hétre elutaztok valahova még a hűtőben se hagyjatok rohadásra hajlamos dolgokat. Dinnyét plá-ne mert savanyúkáposztára rohadnak 168 óra alatt. Fontos, hogy ha bennmarad, akkor a világért se löttyenjen ki, amikor kiveszed. A rohadt dinnye viszont remekül felhasználható elleneiddel szemben, kellemetlen szomszéd rapid távozásra bírható vele, szúnyogok, kutyák életed végéig kerülnek majd.
Másik fontos: Ha olyan éjszakai (Euronight) vonattal utaztok, ami NEM EU országokon is áthalad éjszaka, akkor vagy vigyetek altatót, vagy utazzatok inkább repülővel/autóval más útvonalon. Nincs annál rosszabb, mikor egy csomó büdös, de már összeszokott fiatallal utaztok együtt, már mindegyikőtök alszik, aztán egyszer csak megálltok a határnál és jön a PASSZPORT KONTROLL, üvöltve, kopogva, couchette-be bevilágítva.
Már éppen elalszol, mikor jön a vámos: SZAMTING TU DIKLER? (~got something to declare?) HRVATSKA KASZTOMSZ, SZAMTING TU DIKLER?.
Oké, miután lemásztál (kimásztál) a tengeralattjáróhoz hasonló ágylukból, kinyitottad a színes táskádat amiben hogy-hogynem nem volt se arany se kábszer, végre elmennek. A vonat egy órán belül halad tovább, a kocsi nagyon enyhe rázkódása álomba ringat.
Teszi ezt annak ellenére, hogy random (de t=max 5 percnek megfelelő) időközönként 10 másodperces hangos SÍPOLÁS hallatszik egész este, éjszaka és hajnalban, majd reggel. Ezt úgy kell elképzelni, mintha az Ördög egy kurva nagy fűszállal és Cseh Laci tüdejével, ül a plafonban és fújja, amikor eszébe jut. Az ördög nem alszik. Tegyük még azt hozzá, hogy a sípolás helyett én már az Üvegtigrisből ismert ANYÁDDAL!!! kiáltást véltem felfedezni a hangban.
Ez még csak az odaút, persze. Fél 8-ra ért a vonat Velencébe én már 6 körül nem bírtam visszaaludni, így sok más utassal egyetemben a folyosón bambultam a semmilyen olasz vidékre. Szerencsére legalább a telefonomat tudtam a folyosón tölteni, a couchette-ben ugyanis rendelkezésre áll minden ablak között egy borotválkozótükör Európa összes csatlakozóaljzatának megfelelő lukakkal.
Minden rossz ellenére, láttuk Velencét üresen, ami ritka plusz ez az egész út csupán 29€+hálókocsi felár volt, így aztán nem panaszkodhatok. Itt szeretném azt is megjegyezni, hogy a magyar kaller elképesztően rendes faszi volt, mikor kiderült, hogy a ripacs olasz hölgy a helyünkön ül, elrendezte, plusz kaptunk vizet éjszakára és egy apróbb reggelit, ami pont jól esett.
Az, hogy Toszkána milyen volt, azt a gondolatok összeszedése után vésem kőbe.
Trackback
RSS Feed
Ein Kommentar
1.
Toszkánából jöttem… - Fruzs schrieb am 01. September 2008 um 22:24
[...] az odaút is mozgalmas volt – szó szerint -, de mikor végre megérkeztünk, igazi olasz fogadtatásban volt részünk. [...]